„Csak vidám szívvel vagyunk képesek gyönyörködni a jóban .“
A tornaljai Kazinczy Ferenc Magyar Tanítási Alapiskolán hagyománnyá vált az évente megrendezésre kerülő próbabál, amely záró akkordja a tánciskolának. Ebben az évben 70 nyolcadikos tanuló bizonyította tehetségét, rátermettségét, ritmusérzékét.
Az első bál az első lépés a felnőttkor felé. A tánc valóban érdekes dolog, hiszen két ember egymásra hangolását mindennél fényesebben mutatja meg. Egy nemzet jellemét is táncai mutatják meg a legjobban.
A próbabál helyszínéül az iskola tornaterme szolgált, ahol szép, kulturált de nem hivalkodó környezetben 410- en, szülők, keresztszülők, pedagógusok, meghívott vendégek gyönyörködhettek a fehérruhás, mosolygó szemű lányok, sötét öltönyt, nyakkendőt viselő izgalomtól kipirult arcú fiúk táncában a próbabálon.
Schwartz tanár úr, a kiváló mester a táncon kívül illemtant, viselkedéskultúrát is oktatott a fiataloknak, gondolván a tánc az illemtan ismeretének birtokában bátrabban mozognak az életben, könnyebben ismerik fel az értéket, mértéket, szépséget,
A tanár úr gyakorta hangoztatta : „ Ne feledjétek két ember között legrövidebb út egy mosoly. Két szív között legrövidebb út egy tánc. Huncut, aki nem táncol.“
A fiatalok szót fogadtask, elvarázsolták a közönséget, táncoltak, szárnyaltak szívvel lélekkel. Tudatosították az ismert mondást: „Csak vidám szívvel vagyunk képesek gyönyörködni a jóban .“
A rohanó mindennapok világában megálltunk néhány órára. Csodálatos este volt.