- Mi lesz? Tanár? Az akart lenni.
- Az.
Novák fejét rázta.
- Ne legyen tanár. Nem önnek való az. Legyen más.
Akármi. Ha kedve és hajlama megmarad, foglalkozzék
a tudománnyal, szenvedélyből. Mi tanárok, csak félig-meddig foglalkozhatunk vele, mert népszerűsítjük, közöljük, átadjuk
másoknak. Bizony. A mi igazi föladatunk az apostolkodás, a nevelés, az emberteremtés, mint a jó Istené - és itt mosolygott -, a nevelés ami meglehetősen nehéz dolog.
-A mi pályánk küzdelmes és szürke. A tudosoké gyönyörű és fényes. Emlékszik, beszéltem önöknek a tudomány vértanúíról. Galilei. Azt mondják, elvesztette szeme világát, mert messzelátón akarta menézni a napot, s a lencse kiégette szemhártyáját. Mennyi ilyen híres mártír van. A nevelőkről nem beszélnek, pedig nyilván azok is meglakolnak vakmerő mesterségükért. Azoknak a tragédiája csöndesebb, kevésbé érdekes. Azok csak maguknak szenvednek. Tudja, hogy kik voltak az első pedagógusok ?
Glück Laci feléje hajolt.
- Rabszolgák voltak - felelt Novák.- Úgy ám. Görög rabszolgák, kiket az uraik megkorbácsoltak. Ők kisérték el a gazdagok gyermekeit a gimnáziumba. Mi is rabszolgák vagyunk. A szeretet rabszolgái. Azzal a különbséggel, hogy mi, modern pedagógusok nemcsak a gazdagok gyermekeit kisérjük el a gimnáziumba és azután tovább, ameddig lehet , hanem mindenkiét. Mi a jutalmunk ? Nem sokkal több, mint azoké.
Iskolánk pedagógusai tanítónap alkalmából március 26-án 14:00 órai kezdettel ünnepi műsoron vesznek részt a helyi kultúrházban. Ezt követi a Szlovákiai Magyar Pedagógus Szövetség Nagyrőcei Területi Választmánya által szervezett -ünnepi vacsorával, batyubállal egybekötött- találkozó.
Minden pedagógus munkájához sok erőt, türelmet, kitartást, jókedvet és örömet kívánunk!
Kívánjuk, hogy ebben a nagyszerű feladatban találják meg mindazt, ami egy sikeres és boldog élethez szükségeltetik!