 |
||
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
| Hírek Események Felhívások Pályázatok Portálhírek Címlap |
| 2024.november 23. (szombat), Kelemen és Klementína |
| Események az intézmények falain belül és kívül |
|
|
| Kodály nyomában - beszámoló a Kodály Zoltán műveltségi vetélkedő résztvevői számára szervezett tanulmányútról |
 Mikor találkozhat egy alapiskolás tanuló Kodály művészetével, munkásságával? A hatalmas életmű közelebbi megismerése csak azon keveseknek jut, akik külön zenei tanulmányokat folytatnak vagy a családi környezet ezen a téren is többet nyújt nekik. Ezért dicséretes az a tény, hogy a Csemadok Galántai Területi Választmánya a zeneszerző születésének 130. évfordulója tiszteletére műveltségi vetélkedőt hirdetett a régió alapiskolásai számára. A felhívás szerint zenehallgatási, énekesi és képfelismerési feladatok várták a tanulókat. A lehetőségek mérlegelése után öt alapiskola jelentkezett csapatával a megmérettetésre, mégpedig Galántáról, Felsőszeliből, Deákiból, Peredről és Nagykérről. A szervezők a hanganyag, a képek és a szükséges irodalom eljuttatásával mindent elkövettek a verseny színvonalas megvalósításáért. Még egy meglepetésajándék is járt a gazdag könyvcsomag és a szép oklevél mellé: kétnapos tanulmányút Kodály nyomában! Tehát a sok olvasás, zenehallgatás után a valóságban is megnézhették, hol születtek a művek, ill. hogyan ápolják a Mester hagyatékát a későbbi generációk. A kíváncsi gyereksereg 2013. június 18-19-én vett részt felkészítőik kíséretében a jutalomként kapott tanulmányúton. A programot a Csemadok Galántai TV titkára, Mézes Rudolf állította össze és vezette. Az első megálló Székesfehérváron volt, ahol a Béke téri Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola és Gimnázium igazgatója, Kneifel Imre mutatta be az iskolát, noha éppen az érettségik folytak, láthatták a zeneszerző mellszobrát és a névadóhoz kapcsolódó rendezvények okleveleit, tablóit. A folyosókon rengeteg énekkari fénykép és emléklap árulkodik az elért sikerekről. A tanulmányút résztvevői emlékül kapták az iskola jubileumi évkönyvét, melynek dokumentumai között számos képen látható a Kodály házaspár látogatásaik alkalmával. Az igazgató úr hangsúlyozta, hogy végzőseik nem lesznek okvetlen zenészek, de a zenei műveltségüknek köszönhetően zeneértő emberekké váltak. Délután három órakor érkeztünk Kecskemétre, ahol először a Városháza dísztermébe vezettek bennünket. A magyar történelem fontos állomásait megörökítő festmények és a csodálatos berendezések között megfoghatatlan érzés fogja el a látogatót. A faragott padsorok, az elnöki pulpitus székei és a színes ablakokon beáradó fény különös egyvelege között felharsant a híres harangjáték is. Ezek a pillanatok mélyen belevésődnek az ember lelkébe. Ezeket nem lehet könyvből megtanulni, ezt látni kell! Sétánkat a Kodály Intézetbe folytattuk. A forróság után jólesett az ódon falak hűvösében körbejárni. Vezetőnktől megtudtunk sok érdekeset az épületről, az intézet céljairól, de legjobban a Kodály-kiállítás fogta meg a gyerekeket, mivel sok újdonságot is láttak, hallottak. Megtekintettük a dísztermet is, ahol apró zászlócskák jelezték, mennyi országból járnak ide tanulni a világ minden részéről. Ezután bemutatták nekünk a könyvtárat, majd elbúcsúztunk az intézettől, amely méltán viseli Kodály nevét. Ezután a belváros nevezetességeit néztük meg, majd a vacsora után elszállásoltak minket. Másnap délelőtt látogatást tettünk a Kecskeméti Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskolában, ahol Ladics Tamásné tanárnő fogadott bennünket. A csodálatos épületben minden tudatosan úgy készült, hogy a tanulók zenei képzésének magas színvonalú fejlesztése valósulhasson meg. Ezért ma már több szintű képzés folyik az épületben. Erről az egyik próbateremben kivetítő segítségével számolt be a résztvevőknek a tanárnő, aki pályafutása során többször is ellátogatott az iskola valamelyik énekkarával Galántára és a környék falvaiba is. Az iskola folyosóján levő Kodály-szobornál fényképezkedve eszembe jutott, hogy a Mester gondolatait ebben az intézményben is maximálisan megvalósítják. Egyrészt a "Legyen a zene mindenkié!", ill. "Akiben van tehetség, köteles azt kiművelni a legfelső fokig, hogy embertársainak mennél nagyobb hasznára lehessen. Mert minden ember annyit ér, amennyit embertársainak használni, hazájának szolgálni tud." /Kodály/. A bemutató kis koncerttal ért véget szintén felvételről, mivel a kórus éppen Angliában vendégszerepelt. Utunk a vasútállomáshoz vezetett, ahol az emléktáblánál mi is fejet hajtottunk, s elénekeltük az A csitári hegyek alatt... kezdetű népdalt, majd még néhányat, mivel az arra járók közül többen is megálltak velünk énekelni, s úgy éreztük, egyek vagyunk a dalok révén. A felemelő érzés után folytattuk utunkat Budapest felé. Délután a Kodály Zoltán Emlékmúzeum és Archívumban fogadtak minket. Valamennyiünket elbűvölt a lakásból lett múzeum, a szalon sokféle cserépedénye, melyeket a gyűjtőútjáról hozott Kodály. A dolgozószoba és a könyvtár a zongorákkal mind a nagy zeneszerző munkásságára utalt. Érdekes volt látni azokat a tárgyakat, melyeket eddig csak a képanyagból ismertek. Meglepetés volt a 19. századi kottakiadványokat bemutató vitrinek látványa is. Láthattuk Kodály kéziratait, kottamásolatait, sőt a doktori disszertáció kéziratát is. Az előszoba falán több premier vagy híres bemutató eredeti plakátja függött, melyeket özvegye, Péczely Sarolta gyűjtött össze. A látogatás végén az alagsorban megtekintettünk egy dokumentumfilmet Kodály munkásságáról, majd köszönthettük Kodály özvegyét, Sarolta asszonyt is. A bemutatkozás után a felsőszeli csapatból Kiss Virág énekelt egy szép népdalt, majd közösen is énekeltünk egyet. Vendéglátónk egy kiadvánnyal kedveskedett a csoportnak, majd annak dedikálása után uzsonnával kínálta meg a felvidéki vendégeket. A kellemes hangulatú találkozó után még Érden álltunk meg Domonkos Béla szobrászművész műtermében. A két nap alatt rengeteg új ismerettel gazdagodtunk, olyan érdekességeket tudtunk meg, amelyekről tankönyvekben nem olvashatunk. A tanulmányút hasznos volt, hiszen láthattuk, Kodály nagyon szerette a gyerekeket, mindent annak érdekében csinált, hogy a zenei műveltséget általánossá tegye, s általa boldogabb és jobb generációk nőhessenek fel. Elképzelése és módszertana az egész világon tért hódított, reméljük, hogy a felvidéki magyarság is tovább fogja ápolni e szellemi örökséget, s lesznek pedagógusok, akik a zene szeretetére fogják nevelni tanítványaikat. Köszönet a szervezőknek a lehetőségért, hogy részt vehettünk ezen a gazdag tanulmányúton. |
| 2013. június 27. (csütörtök) | Mészáros Magdolna |
| Széchenyi István Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Óvoda |
| Ha tetszett a cikk, ossza meg másokkal is! |
 |
 |
 |
 |
