Április elején iskolánkra levél érkezett, de nemcsak a tanárokhoz, hanem hozzánk, diákokhoz is szólt. Országos Vámbéry Ármin Földrajzversenyre voltunk hivatalosak, melyet a Katedra Alapítvány szervezett. Megijedtünk, mert az idő a versenyig már túl rövidnek tűnt, és még egy dramatizált játékot is meg kellett tanulnunk Vámos Magda könyve alapján.
Április 4-én, reggel nyolc óra után indultunk felkészítő tanárunkkal, Puskás Margit tanító nénivel dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeumba.
A verseny első része tesztfeladatok megoldása volt, melyek elég jól sikerültek. Ezután következett a dramatizált játék előadása. Mi Vámbéry és az anyja vitáját választottuk: Markó Ádám volt Vámbéry Ármin, Molnár Viktória a mesélő, én (Szomolai Csilla) pedig Vámbéry anyja voltam. A ruhák egy kicsit nagyok voltak, de előadásunk így is elnyerte a zsűri tetszését. Az utolsó feladat volt a legnehezebb: Khiváról és Konstantinápolyról kellet beszélni a megadott képek alapján.
Ebéd után a múzeumot látogattuk meg, majd megkoszorúztuk Vámbéry szobrát. Ekkor izgalmunk már a tetőfokára hágott, mert a koszorúzás után az eredményhirdetés következett a Vámbéry Irodalmi Kávéházban.Titkon reméltük, hogy jó helyen végeztünk. Mikor az eredményhirdetés végére már csak a mi nevünk maradt, tudtuk, hogy miénk az első hely.
A tartalmas nap után hazaindultunk, s útközben a tanító néninek megígértük, hogy jövőre megpróbáljuk megvédeni elsőségünket.