 A komáromi Selye János Gimnázium dísztermében szeptember 21-én 11.00 órai kezdettel került sor a Hites Kristóf Emlékév ünnepélyes meghirdetésére.
A megjelent vendégeket Andruskó Imre, a Selye János Gimnázium igazgatója köszöntötte, aki röviden ismertette Hites Kristóf életét és munkásságát, szólt az utolsó bencés osztály, az ún. utolsó mohikánok történetéről. A nyitórendezvényen tiszteletüket tették: dr. Borián Elréd, pannonhalmi bencés szerzetes, dr. Herdics György címzetes apát, Gombík Róbert szentpéteri plébános, Terplán Zoltán egyetemi tanár, aki A bencés rend Magyarországon címmel tartott előadást, Hites Kristóf unokaöccsei dr. Bastrnák Ferenc és dr. Bastrnák Sándor, Sárközi János, a Keresztény Magyar Szövetség alelnöke, Földes Csaba mérnök Csicsó község polgármestere, Fehér Csaba megyei képviselő, a tatai Kuny Domokos Megyei Múzeum osztályvezetője. A tatai múzeum ebben az évben szavalóversenyt hirdet, illetve múzeumpedagógiai foglalkozásokat tart összekötve egy pannonhalmi látogatással, Hites Kristóf sírjának megtekintésével.
Hites Kristóf a Csallóközben, Csicsón született 1913. augusztus 26-án. Komáromban érettségizett a Szent Benedek Gimnáziumban, és ettől kezdve eljegyezte magát a szerzetesi élettel. A bencés rend szerzetesi ruháját 1934-ben öltötte magára, majd 1935. augusztus 15-én letette az ünnepélyes fogadalmat, és 1938. szeptember 11-én áldozópappá szentelték. Teológiai diplomáját a prágai Károly Egyetem Hittudományi Karán szerezte 1937-ben, tanári oklevelét pedig a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen. Latin–magyar szakos tanár lett. Tanítói pályáját Sopronban kezdte a Szent Benedek-rendi Gimnáziumban, ahol 1943 és 1945 között tanított. Innen tért vissza gyökérhelyére, a komáromi gimnáziumba akkor, amikor a posztfasiszta Csehszlovákiában betiltották a magyar iskolákat. Hites Kristóf szervezésében megalakult egy „tanári kar", beindult a tanítás – tanulás. Egy hónap múlva a város szlovák vezetősége kitiltotta őket az épületből. A tanítás a továbbiakban a bencés rendház Nádor utcai épületében folytatódott. Két éven keresztül ladikkal csempészte diákjait a Dunán át Magyarországra, hogy ott érettségizhessenek magyarul. A „bujdosó osztály" védőangyala volt, ekkor vált élő legendává. Hites Kristóf a csehszlovák hatóság számára nemkívánatos személy lett, 1948-ban kivándorló útlevéllel el kellett hagynia szülőföldjét. Először Kanadába került, majd az Amerikai Egyesült Államokba. Clevelandben folytatta tanítói pályáját.
Kapcsolatteremtő emberként is számon tarthatjuk Hites Kristófot. A hittel vallott szlovák–magyar egymásrautaltság mellett a magyar–magyar kapcsolatok megszállottja is volt. Nehezen viselte az emigrációban uralkodó ellentéteket, a magyarság megosztottságait és szétszakítottságát. Részben az ő hatásának köszönhető, hogy az 1980-as évek második felében szervezni kezdték a Rákóczi Szövetséget. Elképzelése az volt, hogy az emigrációban az általa vezetett nemzeti bizottmány, Magyarországon pedig a Rákóczi Szövetség képviselje és védelmezze a kettős elnyomásban élő felvidéki magyarokat. Hites Kristófról mindenki, aki ismerte, megbecsüléssel nyilatkozott. Ennek köszönhetően tiszteletbeli taggá választotta őt a Szent László Lovagrend és a Magyarországért végzett áldozatos munkájáért a Magyar Vitéz Rend is. A Rákóczi Szövetség által alapított Esterházy-emlékérmet ő kapta meg elsőként. 1998-ban neki adományozták a Magyar Örökség kitüntetést, és bejegyezték őt az Arany Könyvbe. Hites Kristóf magyar szíve, korával jelentkező mind jobban eluralkodó honvágya és megviselt egészségi állapota 1994-ben hazavezérelte őt Pannonhalmára. A pannonhalmi bencés gimnázium diákjai olvasták fel neki a felvidéki magyarság körében zajló eseményekről beszámoló újságcikkeket.
Jövőre lesz születésének 100. évfordulója, s ezért a zárórendezvényünk 2013. június 1-jén a 9. Öregdiák Nagytalálkozó lesz, ahol Hites Kristóf osztálya kapja a vasmatúrát, akik 65 éve érettségiztek, mint például dr. Szabó Rezső, a Csemadok volt elnöke, főtitkára.
|
