Az év vége fele, az ajándékvásárlási hajsza közepette majd az újesztendő beköszöntésével kisebb-nagyobb településeink közösségeiben visszatérő téma az iskolaválasztás kérdése. A helyes döntés meghozatalában egyre többen igyekeznek különböző programok keretében segítséget nyújtani az érintett családoknak. November, december folyamán különböző karavánok indulnak el, hogy január végére, február elejére elérjék céljukat, és a kiszemelt csemetéket szüleik a szerintük legmegfelelőbb oktatási-nevelési intézménybe, esetünkben magyar iskolába írassák.
Ez idáig csaknem rendben is volna, de utána a folytatás legtöbb esetben elmarad és a további gondoskodás legtöbb esetben csak az iskolára és a különböző okok miatt gyermekére egyre kevesebb figyelmet fordító szülőkre marad.
Minden program, ide értendő a beiratkozási is annyit ér, amennyi abból megvalósul. Való igaz, hogy a beiratkozási program nem új keletű dolog, hisz a különböző civil szerveződések több mint másfél évtizede foglalkoznak vele. Nem kérdőjelezem meg az egyes szervezetek ez irányú munkáját, melynek köszönhetően ahogy a statisztikák is mutatják, arányaiban véve egyre több gyermeket írattak iskoláinkba az elmúlt csaknem két évtizedben a magyar szülők. Mégis úgy gondolom, hogy újabb, hatékonyabb formáját kellene megtalálni a beiratkozási programnak. Szerintem nem elegendő esetenként néhány hónappal jobb esetben egy évvel az iskolai beiratkozás előtt kezdeni a propagandát és azt nagyon sok helyen néhány hét, hónap alatt kampányszerűen lebonyolítani. Nincs rosszabb annál, ha egy eseményt, összejövetelt, ünnepet csak a beiratkozási programnak rendelünk alá. Hétköznapjainkba, közösségi életünkbe, ünnepeinkbe kell becsempésznünk a nemzetben gondolkodás eszményét, a magyar iskolaválasztás fontosságát, a gyökerekhez, az anyanyelvhez való ragaszkodást. Az év első napjától az utolsóig számtalan közösségi rendezvényen tudjuk gyermekeink magyar iskolába való beíratásának fontosságát hangsúlyozni, csak egy kicsit célirányosan a kisgyermekes szülőkre, nagyszülőkre kell fokuszálni a találkozok, összejövetelek, ünnepek megemlékezéseknek egy részét. Néha az elrejtett, latens módon megjelenített szívhez szóló motiváció többet jelent, mint az erőltetett rábeszélés.
Számos olyan lehetőség van, ahol a szülők külön vagy gyermekükkel közösen átérezhetik a magyarsághoz való ragaszkodás fontosságát, a magyar iskola megtartó erejét. Ezek az események lehetnek egyházi ünnepek (karácsony, húsvét, pünkösd), de lehetnek ezek nemzeti ünnepeink, vagy egyéb jeles események, mint pl. az anyák napja, a gyermeknap, a tanévnyitó, a tanévzáró, melyek mind-mind komoly közösségi ünnepre, megemlékezésre adhatnak lehetőséget. Ezeken a rendezvényeken tudatosan teret kell adni a 6 évnél fiatalabb gyermekek és szüleik bemutatkozására, ha lehet a kultúrműsorba való bekapcsolására és szerény figyelmességgel a gyermekek megjutalmazására. Egészéves odafigyeléssel, rendszeres munkával tudjuk csak elérni, hogy a magyar szülők tudatosítsák, hogy gyermeküknek magyar iskolában a helye, mert ellenkező esetben nem ismerheti meg Tündér Ilonát és Árgyélus Királyfit, Ludas Matyit. Neki nem fog tüzesen sütni a nyári nap sugara. Nem fogja tudni mutatni az utat petrencés rúddal Budára. Nem lesz a hazának rendületlenül híve, és nem találja meg azt a bizonyos hetedik krajcárt, de nem lesz Gog és Magog fia és Dózsa György unokája sem. Neki semmit sem jelent majd a Hargita, és nem fedezi fel Ábellel közösen a rengeteget sem, nem kel át János vitézzel az óriás nyakában az Óperenciás tengeren, de nem tudja átvinni majd a szerelmet sem a túlsó partra és minden bizonnyal nem tudja megőrizni sem a templomot, sem az iskolát.
Tudatosítania kell mindenkinek, hogy a teljes értékű emberré váláshoz csak egy út járható: az anyanyelvhez vezető út. Ez az út pedig, még a mai modern világban is az anyanyelven tanító iskolán keresztül vezet. Ellenkező esetben a saját sírunkat ássuk meg, ahova a testünkkel együtt a nyelvünket is eltemetjük. A reformkor jeles személyiségével, Bessenyei Györggyel egyetemben kell vallanunk, hogy
„….soha a Földnek golyóbisán egyetlen nemzet sem tehette addig magáévá a bölcsességet, míg a tudományokat a maga nyelvébe be nem vonta. Minden nemzet a maga nyelvén tudós…”
Mézes Rudolf, az SZMSZSZ országos elnöke
2012. január 25. (szerda) | Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége | Suli.sk