Állt a bál az iskolában, pontosabban álltak a bálok 2011. február 18-án a délutáni és esti órákban a Széchenyi István Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és a helyi művelődési ház falai között.
Az alsó tagozatosok álarcosbálja délután három órakor kezdődött a kultúrházban. Volt itt minden, ami a jó hangulatú bálok elengedhetetlen tartozéka: eszem-iszom, móka, kacagás és sok-sok tánc. Táncoltak a mesehősök, a vitézek, a királylányok és az indiánok. Felsorolni sem lehetne a sok színes és díszes jelmezt, melyet legkisebbjeink magukra öltöttek. A szülők és pedagógusok varázslatos hangulatot teremtettek tanulóinknak.
A felső tagozatosok immár második diákbáljának tornatermünk adott helyszínt, melyre alig lehetett ráismerni – a falakon díszek, lufik, az asztalokon üdítő és harapnivaló – mindez a kilencedikesek és osztályfőnökeik munkáját dicsérte. A bált kilencedikeseink nyitották meg, bevonva a többieket is a táncba. Az ötödikesek sem akartak lemaradni, az egyik szünetben modern tánc-koreográfiájuk hatalmas sikert aratott. A talpalávalót a Melody zenekar húzta, s a székekre csak ritkán volt szükség a rengeteg tánc mellett. Tombolahúzáskor a torta most a hatodikosokhoz vándorolt, majd jó hangulatban együtt énekelte iskolánk apraja és nagyja a Régi csibészeket, a Nyolc óra munkát, a Petróleumlámpát, és a Kört. A diákbálon mindenki remekül érezte magát, s úton hazafelé a fülekben még minden bizonnyal hallatszott a vissza...vissza...vissza...vissza.
Állt a bál az iskolában, pontosabban álltak a bálok 2011. február 18-án a délutáni és esti órákban a Széchenyi István Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és a helyi művelődési ház falai között.
