Kilencedikeseink 2010. október 14-én Pozsonyban jártak Nogely Mónika, Szabó Rozália osztályfőnökök, valamint László Ildikó, a 9.B volt osztályfőnöke kíséretében. A továbbiakban Dobri László, kilencedikes tanulónk beszámolóját olvashatják:
Az indulás járatos busszal történt ami Alsószeliben vette fel az alsószelieket és persze Felsőszeliben vette volna fel a felsőszelieket de ők sajnálatosan egy másik, ugyancsak Galántára tartó buszra ültek, de végül találkoztunk a galántai vasútállomáson.
Ezután megvásároltuk a jegyeket és felültünk a vonatra, de sajnos nem mindenkinek volt ülőhelye, mivel a vonaton rengetegen utaztak, de szerencsére épen és szerencsésen érkeztünk meg a pozsonyi főpályaudvarra. Utunkat trolibusszal folytattuk az Apolló hídhoz amelyről gyönyörű kilátás nyílt az egész városra. Ezután a városi közlekedéssel eljutottunk a Szlovák Gázművekhez (szlovákul SPP - Slovenský Plynárenský Priemysel). Itt rengeteg érdekes dolgot láttunk,az épület gyönyörű volt, megnéztünk egy kisfilmet amely a Szlovák Gázművek történelmét mutatta be pár percben. Miután a film véget ért körbevezettek bennünket a múzeumon ahol sok érdekességet tudhattunk meg a földgáz eddigi történetéről és felhasználásáról. Ezt követően gyalogoltunk egy keveset és elérkeztünk az Eurovea üzletközponthoz. Ekkor már 11:30-at mutatott az óra és szabad programot kaptunk egy órára, amit ebédeléssel és vásárlással töltöttünk el, így teli hassal vágtunk neki a következő kalandnak. Felültünk egy villamosra és elindultunk, hogy megtekintsük a Szent-Márton dóm koronáját. Sajnos a kiállítócsarnok zárva volt ezért kicsit csalódottan indultunk a villamoshoz, hogy megtekintsük az utolsó dolgot amit kitaláltunk, mégpedig a Közlekedési Múzeumot a főpályaudvar mellet. Egy kevés keresgélés után ráakadtunk az épületre. A múzeumban rengeteg autó és motorkerékpár volt, mind egytől egyig értékes, még ma is működő darab, amit nagy becsben tartanak. Voltak igazi ritkaságok is mint például az amerikai cadillac-ek, kint pedig vasúti mozdonyok vártak ránk: gőzösök, melyekben még szénnel tüzeltek, és más vasúti szerelvények. Miután alaposan körbejártuk a múzeumot elindultunk az állomásra.
A vonatra kicsit félve szálltunk fel, attól tartottunk, hogy nem lesz elég hely hogy mindenki leülhessen, de szerencsénkre volt ülőhely bőven. Az úton hazafelé elmeséltük egymásnak hogy mi mindent láttunk. Mindenki fáradt volt, és igaz nem jött össze minden, de azért egy nagyon jó kiránduláson vettünk részt.