A dunaszerdahelyi Vásártéri Magán Szakközépiskola diákjai hagyományaikhoz híven idén is műsort készítettek a Magyar kultúra napja alkalmából.
Műsorukat Kosztolányi örökérvényű gondolataival nyitották: „Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Fontosabb annál is, hogy magas vagyok-e vagy alacsony, erős-e vagy gyönge. Mélyen bennem van, a vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként. Ebben az egyedül való életben csak így nyilatkozhatom meg igazán.”
Ezt követően a magyar Himnusz keletkezésének történetéről, valamint megzenésítésének hátteréről hallhattak néhány érdekes információt, többek közt pl. arról, hogy a híres zeneszerzőt a pozsonyi harangok zúgása ihletették nemzeti énekünk dallamának megkomponálására.
Ahogy azt már a diákok megszokhatták a magyar irodalmi és történelmi kultúrműsorokon, most is felcsendült a Ghymes együttes Kézfogás című dala – felvezetve azt, hogy 2013-ban a magyarok és szlovákok által egyaránt lakott kelet-szlovákiai város, Kassa viseli Európai Kulturális Fővárosa címet.
Mivel az Európa Kulturális Városa programjainak egy részét Márai Sándor köré rendezték, a rendhagyó irodalomórán Kassa szülöttéről is megemlékeztek, akinek csaknem valamennyi művében ott érezhetjük szülővárosának, Kassának emlékét.
Az előadás alatt a közönség a vetítővásznon a témához kapcsolódó fotókat láthatott, pl. a Himnusz kéziratát, a Himnusz-szobrot, a nemzeti ének szerzőjének, Kölcseynek, valamint megzenésítőjének, Erkel Ferencnek önarcképét, a kassai Szent-Erzsébet Dómot, az újonnan felavatott Márai teret Márai Sándor szobrával.
A rövid rendhagyó irodalomórát Ignazio Butitta szicíliai költő gondolataival:
„Verj bilincsbe egy népet,
vedd el ruhájukat,
tömd be szájukat,
még mindig szabad marad.
Vedd el munkájukat,
az útlevelüket,
az asztalt, amiről esznek,
az ágyat amelyben
alszanak, még mindig gazdagok.
Egy nép akkor válik szegénnyé és
rabbá,
amikor ősei nyelvétől
fosztják meg:
akkor mindörökre elvész. "
majd a Himnusz közös eléneklésével zárták.
A dunaszerdahelyi Vásártéri Magán Szakközépiskola diákjai hagyományaikhoz híven idén is műsort készítettek a Magyar kultúra napja alkalmából.
Műsorukat Kosztolányi örökérvényű gondolataival nyitották: „Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Fontosabb annál is, hogy magas vagyok-e vagy alacsony, erős-e vagy gyönge. Mélyen bennem van, a vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként. Ebben az egyedül való életben csak így nyilatkozhatom meg igazán.”
Ezt követően a magyar Himnusz keletkezésének történetéről, valamint megzenésítésének hátteréről hallhattak néhány érdekes információt, többek közt pl. arról, hogy a híres zeneszerzőt a pozsonyi harangok zúgása ihletették nemzeti énekünk dallamának megkomponálására.
Ahogy azt már a diákok megszokhatták a magyar irodalmi és történelmi kultúrműsorokon, most is felcsendült a Ghymes együttes Kézfogás című dala – felvezetve azt, hogy 2013-ban a magyarok és szlovákok által egyaránt lakott kelet-szlovákiai város, Kassa viseli Európai Kulturális Fővárosa címet.
Mivel az Európa Kulturális Városa programjainak egy részét Márai Sándor köré rendezték, a rendhagyó irodalomórán Kassa szülöttéről is megemlékeztek, akinek csaknem valamennyi művében ott érezhetjük szülővárosának, Kassának emlékét.
Az előadás alatt a közönség a vetítővásznon a témához kapcsolódó fotókat láthatott, pl. a Himnusz kéziratát, a Himnusz-szobrot, a nemzeti ének szerzőjének, Kölcseynek, valamint megzenésítőjének, Erkel Ferencnek önarcképét, a kassai Szent-Erzsébet Dómot, az újonnan felavatott Márai teret Márai Sándor szobrával.
A rövid rendhagyó irodalomórát Ignazio Butitta szicíliai költő gondolataival:
„Verj bilincsbe egy népet,
vedd el ruhájukat,
tömd be szájukat,
még mindig szabad marad.
Vedd el munkájukat,
az útlevelüket,
az asztalt, amiről esznek,
az ágyat amelyben
alszanak, még mindig gazdagok.
Egy nép akkor válik szegénnyé és
rabbá,
amikor ősei nyelvétől
fosztják meg:
akkor mindörökre elvész. "
majd a Himnusz közös eléneklésével zárták.
