A Csemadok Galántai Területi Választmánya, a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségével közösen Kodály Zoltán születésének 130. évfordulója kapcsán műveltségi vetélkedőt hirdetett az alapiskolák felső tagozatos tanulói számára.
A régió öt iskolájából jelentkeztek a zeneszerető csapatok, mégpedig Deákiból, Felsőszeliből, Galántáról, Nagykérről és Peredről. A felkészülés során a zenehallgatási anyagot és a képeket CD-n megkapták, ill. az irodalmat is.
A téli hónapok alatt szorgalmasan készülődtek a gyerekek a megmérettetésre. Végre elérkezett április 4-e, a vetélkedő napja. Galántán a Pázmány Péter Alapítvány székházában kora reggeltől már nagy volt a sürgés-forgás. A szervezők készülődtek, s fokozatosan érkeztek a versenyzők is. Miután elrendezték a jelenléti ívvel kapcsolatos tennivalókat, megcsodálták a rögtönzött kiállítást. Ugyanis a szervezők gondoskodtak a megfelelő hangulatról is, hogy a vetélkedő igazi kodályi környezetben valósuljon meg. A terem falát gyönyörű munkák lepték el, Tavaszy Noémi budapesti grafikusnő "Kodály virágai" című linómetszet-sorozata vetítette a szemlélők elé a Mester egy-egy művének grafikai adaptációját.
Kilenc órakor Mézes Rudolf, a Csemadok TV titkára nyitotta meg a vetélkedőt. Kifejtette Kodály jelentőségét a magyar zenetörténet számára, s többek között a Felvidék egyik legnagyobb alakjának nevezte, akire méltán büszkék lehetünk mint zeneszerzőre, népdalgyűjtőre, karmesterre s nyelvészre is. Hatása a mai zeneoktatásra és énekkari mozgalomra rendkívüli. Nevelési elveit pedig a gyermekek személyiségének fejlesztésében nem nélkülözheti a mai pedagógia sem. Örömét fejezte ki, hogy ennyi iskolás fordított időt, figyelmet a felkészülésre.
Üdvözölte a megjelent versenyzőket, felkészítőiket, majd bemutatta a zsűrit.
A négytagú csapatok játékos versenyét Stirber Lajos, a komáromi Jókai Mór AI karnagya, Kazán József, a nagykéri AI tanára, Száraz Erzsébet, a Csemadok Galántai TV elnöke, Görföl Jenő, a Csemadok OV titkára, a Pro Patria Honismereti Szövetség vezetője és Mézes Rudolf, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének elnöke kísérte figyelemmel és értékelte.
Ezután Stirber Lajos vette át a játékvezetői szerepet. Először hangulatoldóként elénekeltette a jelenlevőkkel a "Gerencséri utca" kezdetű népdalt, majd elmagyarázta az első feladatkört. A zenehallgatás 10 fordulóból állt, amelyben mindegyik részlethez 3-4 kérdéscsoport tartozott. A zenék megszólaltatásáról Mézes-Bota Csilla gondoskodott. A feladatokat borítékban kapták meg a csapatok, majd az egyes művek elhangzása után kitöltötték a feladatsorokat, majd egyszerre adták le a megoldásokat.
A szünet után ismét énekeltek, majd Kazán József folytatta a játékot tesztfeladatokkal. Ezek között volt keresztrejtvény, képek felismerése Kodály munkásságát illetően, zenei totó, műkereső és még több más érdekes fejtörő. A csapatok izgalmát fokozta, hogy közben a táblán megjelentek az előző feladatok eredményei, s nagyon szoros verseny alakult ki.
Az utolsó hajrá ismét zenehallgatás volt, de most másképpen. Ez azt jelentette, hogy az ismert művek más hangszerelésben hangzottak el, főleg zongorán játszották. A tanulóknak így sokkal nehezebb volt felismerniük a dallamokat. Azonban ezeket a feladatokat is ügyesen megoldották.
A feszültség oldásaként kánonéneklésre invitálta őket a játékmester, az "A jó lovas katonának" kezdetű dallal ért véget a vetélkedő.
A zsűri értékelte a csapatok teljesítményét, az összesítés után a következő sorrend alakult ki (zárójelben az összpontszám):
1. Nagykéri AI (178)
2. Felsőszeli Széchenyi István AI (136)
3. Galántai Kodály Zoltán AI (132)
4. Peredi AI (125)
5. Deáki AI (104)
A díjkiosztáson valamennyi versenyző emléklapot kapott. A csapatok ezüst, ill. arany sávos besorolást kaptak, és egy hatalmas könyvcsomagot vehettek át a zsűritől. A felkészítőknek is emléklappal és könyvekkel köszönték meg a fáradságukat.
Végül Mézes Rudolf egy meglepetéssel is szolgált, meghívta az összes csapatot tanáraikkal együtt egy felfedezőútra Kodály nyomában, melyre júniusban kerül sor Budapesten és Kecskeméten.
A kellemes hírnek mindenki nagyon megörült. Az együtt töltött délelőtt, az értékes ajándékok és a sok új ismeret mindenképpen gazdagította a résztvevőket, s megerősítette őket abban, hogy érdemes kutatni, művelődni, s a hagyományokat ápolni. A mátyusföldi és zoboralji gyerekek és pedagógusaik munkája példaértékű. Kodály hagyatéka tovább él a magyar iskolákban.