60 éve magyar iskola Negyeden - Pongrácz Ágoston Alapiskola Negyed

Melyik alapiskolába iratta gyermekét?

Pongrácz Ágoston Alapiskola Negyed

Iskolánk Alkalmazottaink Képgaléria Elérhetőségek Szülői szövetség Hírek

2024.május 5. (vasárnap), Györgyi

Hírek

60 éve magyar iskola Negyeden

Iskolánk igazgatónőjének ünnepi beszéde

Tisztelt meghívott vendégek, nyugalmazott és jelenlegi kollégák, alkalmazottak és minden kedves jelenlévő!

Engedjék meg, hogy sok-sok tisztelettel és szeretettel köszöntsek mindenkit ezen a szép ünnepnapon. Születésnapot jöttünk ma ide ünnepelni, hiszen 60 évvel ezelőtt ünnepélyes keretek között kitárta kapuját a Negyedi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola, és újra anyanyelvükön tanulhattak a magyar nemzetiségű gyerekek, akik számára ez egy csodálatos és felejthetetlen élmény maradt. Ekkor nagyon sok szülő iratta magyar iskolába gyermekét, mert bízott abban és tudta, hogy a magyar nyelven való oktatás a lehető legjobbat nyújthatja gyermekének, mind a tanulás, mind az emberség terén. A magyar iskolák célja a becsületes ember nevelése, „mert mit ér a legcsiszoltabb elme, ha gőgös, fennhéjázó, durva emberé?“ És vajon az egyszerű, szorgalmas, kötelességtudó egyén nem ér-e a társadalom számára többet? Hány becsületes munkás, ügyes mesterember, művelt, főiskolát végzett tanuló került ki iskolánkból?
Pontosan tíz évvel ezelőtt erre emlékezve oklevelek ajándékozásával leptük meg meghívott diákjainkat. Ma is örömmel nézek körül, hogy sokukkal ismét találkozhatok és közösen átélhetjük ezt a szép napot. Viszont fájó szívvel emlékezünk mindazokra, akik nem ünnepelhetnek velünk, nem lehetnek már közöttünk, pedig ők is sokat tettek iskolánk felemelkedése érdekében, melyért köszönet és hála jár nekik, mert:

„az életet nem azok a napok jelentik, amelyek elmúltak, hanem azok, amelyekre emlékezünk.“

Most pedig gondolatban szívből köszöntöm mindazokat, akik valamikor valamilyen okból elhagyták szülőfalujukat és máshol, más országban próbáltak szerencsét, köszöntöm azokat is, akik el sem hagyták szülőfalujukat, hanem itt gyarapították községünk életét. Nekik, úgy őszintén „aranybizonyítvány“ járna, mert megérdemlik, ugyanis 1950. szeptember elsején itt lépték át először életük iskolájának kapuját.

Külön üdvözlöm körünkben e szép ünnep alkalmából nyugalmazott pedagógusainkat is, akik jelenlétükkel emelik e jelentős évforduló színvonalát. Ők a múltat idézik, s a múlt történéseiből egy kicsit mindig fölsejlik a jövő, de annak lényege az utolsó pillanatig rejtély marad. Ezért nincs más választásunk, mint a „Jövőben bízva élni a Jelenben, hogy Múlt lehessen belőle.“ Hálával és szeretettel gondolnak tanítványaikra, akiknek élete, rokonszenve és sikereik jutalmazzák meg az értük való munkát és fáradozást. S ha mégegyszer kezdhetnék megint csak ezért küzdenének, hogy megérdemeljék a tanítványok jó emlékezetét.
Nekünk, magyar nemzetiségűeknek kötelességeink vannak, hiszen olyan kevesen vagyunk már, hogy valamennyiünknek vállalnunk kell még erőn felül is, ha létezni akarunk. Eddig megálltuk a helyünket, diákjaink is,ezért büszkék lehetünk múltunkra, kultúránkra, iskolánkra és teljesítményeinkre.De csak akkor, ha mi magunk is példaadást nyújtunk a jövő nemzedéknek:

„Hiszen nemzedékről nemzedékre élünk és így őriz bennünket nyelvünkben is az emlékezet.“

Zárszóként Tóth Árpád szavait idézem:

„Jó iskolánk! Még sok-sok évet érj meg,
Virulj, légy fénylő, tiszta, nagy .
Köved közt lüktessen az ifjú élet,
Ezer meleg szív, ezer büszke agy!“

2011. január 04. (kedd) | Krommel Gabriella

Pongrácz Ágoston Alapiskola Negyed

Ha tetszett a cikk, ossza meg másokkal is!